Elég régen volt már bejegyzés. Nem arról van szó, hogy elfelejtettem volna a blogot, csak vagy idő nem jutott rá, vagy kedv, vagy mindkettő. Plusz, olyan hihetetlen izgalmas dolgok nem igazán történnek mostanában az életemben. Gyakorlatilag minden szabadidőmben dolgozom, amikor pedig nem, akkor alszom, vagy egyetemre járok. Illetve igyekszem minél több időt tölteni a párommal, ami - a távolságból adódóan - nem egyszerű. De lekopogom, elég jól viseljük a dolgot, és kitartunk egymás mellett, szerelemben. Ha minden jól megy, ezen a hétvégén itt lesz nálam, utána pedig én megyek le hozzá. Nemsokára a ballagása is itt lesz, ami ráadásul egybeesik a születésnapjával, illetve a féléves fordulónkkal... szóval lesz mit ünnepelnünk, mivel akkor is nála leszek. Nagyon várom már ezeket a napokat, mert gyakorlatilag ezek azok a dolgok az életemben, amikért érdemes felkelnem, küzdenem, dolgoznom. A munkát is ezért tudom könnyebben elviselni (főleg a hétvégi műszakokat) , mert éltet a tudat, hogy a közös jövőnkért munkálkodok. (Félretenni albérletre, lakásra pl.) Nem egyszerű dolgok ezek, de ha valamikért, akkor ezekért érdemes ,,szenvedni"... legalábbis szerintem.

Szóval csordogál az életem, mondhatni egy mostmár megszokott mederben. Lenne sok aktuálpolitikai, vagy közéleti történés, amelyekről írhatnék, és amelyekkel talán megint olyan látogatottságot tudnék elérni, mint az Együtt 2014-es írásommal, de valahogy jobban esik most az érzéseimről írni. Ahogy ismerem magamat, meg ezt az országot, úgyis lesz itt még politikai téma bőven... akkor meg nem ráérünk ezekkel máskor foglalkozni? :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.