Ezt napra pontosan 25 éve és két napja mondhattam volna, már ha csodagyerekként rögtön a beszéd képességével születek, és megúsztam volna, hogy bedugjanak valami titkos laboratóriumba. Bizony, 2 napja töltöttem be 25. életévemet... így leírva nem sok, de kimondva bizony annak tűnik.

Negyed évszázad. Sok, nagyon sok tapasztalat, és öröm, de ugyanakkor csalódás és bánat is kövezte ki eme utat. Hogy pontosan micsodák, azért felsorolni majdhogynem egy könyvet érő munka lenne, de maradjunk annyiban, hogy a pozitív és a negatív oldal is jelentős mennyiségű rovátkával bír. Azonban mégis inkább a jó dolgok felé billen a mérleg nyelve. Főleg, hogy a születésnapomon itt volt a párom, a legjobb barátaim, a szüleim, egyszóval az egész család. Kaptam nagyon szép, és nagyon hasznos ajándékokat (habár nem igazán érdemeltem meg őket :D :D ), de a legnagyobb öröm mégis az volt, hogy mindenki itt volt, és jól éreztük magunkat. (Unokatesómékkal még Balatonon ünnepeltünk külön:) )

Habár volt egy komoly nézeteltérésünk a párommal az elmúlt napokban, sikerült azt is megoldani, legalábbis én ebben bízom, és rajtam nem is fog múlni, hogy így legyen. A céljaimtól : közös albérlet, az egyetem befejezése, semmi sem tántoríthat el. Én azóta ezeket nagy merészen kibővítettem egy jogosítvány, és egy norvég nyelvtanfolyam elvégzése menüpontokkal is. A jogsi, ami ellen igen aktívan lázadtam eddig (vagyis nem ellene, hanem a rendkívül ostoba módon megszerkesztett, és pofátlanul a pénzlehúzásra építő vizsgarendszer ellen) azért lett időszerű, mert - most kapaszkodjatok meg - apukám kapott egy haverjától egy rakás régi kazettát, amelyek között van Skidrow, Deep Purple, Guns N'Roses ... és én ezeket úgy akarom meghallgatni, hogy közben az úton hasítok a verdával. Amolyan Supernatural-es módon :D A norvég nyelv pedig akár a jövőm záloga is lehet. Mivel unokatesóm a családjával ott él, és bizony igencsak jó körülmények között (amiért persze kőkeményen és hihetetlen szorgalommal dolgoznak meg), biztos tudnának segíteni munkát találni, mert egyre jobban érzem, hogy a külföld a perspektíva. Legalább néhány évre, amíg tudok egzisztenciát gyűjteni. És persze az sem utolsó szempont, hogy megtanulnám a vikingek nyelvét, végre érteném, mit karattyol unkatesóm két lánya egymás között, amikor nem magyarul beszélnek :D :D :D :D

Nos, kb. ezek a dolgok történtek velem mostanság. Még van ez a hét a nyaralásból, utána pedig munka, és ha minden jól megy (márpedig jól fog menni), akkor költözés. Utána pedig még egy év, és diplomás ember leszek, jogosítvánnyal, és legalább egy pár szavas norvég szókinccsel.

Ja, és bírjátok még ki, ami a hőségből vissza van, lassan itt az indián nyár! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.