Jelentem: élek. Méghozzá az új albérletben a párommal. Konkrétan ez az, ami mostanában velem történik. Próbálom megszokni az új környezetet, hogy teljesen új, számomra eddig abszolút elkerülendő emberekkel élek egy helyen. Mert bizony a Hungária körút ilyen hely. Nem a dzsumbuj legjava, de bizony nem egy, és nem kettő nem idén barnult lakó van a házban, ahol jelenleg élek. De hogy rá ne szóljak, nincs velük gond. Amúgy is lakik rendőr is a házban :D

A suli még nem kezdődött el, a jövő héten indul be a hajtás. Éjszakai melómat a Lángnál már egy hete feladtam, azóta nem is voltam dolgozni. A párom tegnap, és ma, pont amikor eme bejegyzést vetem virtuális papírra, barátnőjével együtt dolgozik, és holnap is fog. Jövő héttől pedig közösen megyünk egy kiállításra dolgozni. Addig én még hétfőn (unva már a semmittevést, és nem elfogadva a tudatot, hogy nem keresek pénzt) elmegyek egy nappalos árufeltöltésre. Addig pedig még kicsit pihenek. Ennyi jár, főleg, hogy az élet azért megpróbált rendesen az utóbbi időben.

De erről majd máskor. Amikor lesz hozzá lelkierőm, összeszedni a gondolataimat. Most amúgy is ebédet kell főznöm magamnak, szóval dologra fel! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.