Bizony, én is így tettem. Megjöttem vidékről, ahol a párom családjánál jártam látogatóban, miután ő töltött itt egy napot. Nagyon szép 2 nap volt, és ha tehetném, bármikor megismételném, újra és újra.

Közben pedig igyekszek nem gondolni valakire, aki a múltam része volt sokáig, és azt hittem, soha többé nem fogunk egymáshoz közelebb kerülni egy köszönésnél, vagy egy fejbiccentésnél. Nem így lett, és a sors keményen kongatja a kérdés harangját a fejemben minden egyes nap:mi legyen? Mit fogsz tenni?

Ha én azt tudnám. Nem voltam még ilyen helyzetben, és ha vágytam is rá, tudat alatt sose gondoltam, hogy egyszer megkapom. Megkaptam, és most megértettem, hogy miért nem kellett volna vágyakoznom utána.

Erre mondják azt az okos emberek a civilizált világokban, hogy megszívtam a hosszúkást. De valahogy dönteni kell, mert ez így nem mehet tovább.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.