Megvolt az első szelet diós, és mákos bejgli kóstolása is. Ezzel - hó ide, hó oda - végérvényesen megjött a karácsonyi hangulatom :) Holnap anyukámmal befejezzük a sütés-főzést (vagyis én inkább csak a kevergetést, mert én ennél a fázisnál szoktam közreműködni, és ezt is csak a sütemények elkészítésekor abszolválom :D ) Szóval a holnapi még főzős nap lesz, aztán pedig máris itt a 24.-e, amikor is reggel indítunk egy  ,,Keljfelkisfiammindjártdél" c. vígoperával, utána pedig apukámmal nekiállunk fát faragni, mivel mi speciel sosem tudunk olyan fát venni, aminek a törzse pont passzolna a talpba. Nem, mi kérem a talpat építjük a fa köré :D Ráadásul, idén mi vagyunk a sorosak apukámmal a díszítésben is, ugyanis évről-évre váltjuk egymást. Egyik évben anyukám van soron az ő díszeivel (ezek főleg fa, és szalmadíszek), következő évben pedig mi jövünk faterral, akik az üveggömbökre, a boákra, és egyéb csicsákra szavazunk. Ebből mindig vita támad, hogy éppen ki is van soron, de idén biztos mi jövünk :D
Aztán jöhet egy kis szaloncukorkötözés, amit nekem minden évben újra kell tanulnom. Majd következik az ajándékok becsomagolása, elhelyezésük a fa alatt. Természetesen mindeközben egész nap a ,,Csendes éj" c. lemez megy bakelitről (Mondhatni, ez is hagyomány.) Ezután jönne az, hogy apukám átmegy nagymamáért kocsival, de erre sajnos már nem kerül sor többé. Ez lesz az első karácsonyom anyukámnak is, és nekem is a nagymamám nélkül... hiszem, hogy ő nyár eleje óta egy jobb helyen van, ahol nincs gondja semmire. De lélekben és szívben ő is ott fog velünk állni a fa alatt.

És a megbocsájtás. Bizony. Karácsony táján a szokottnál is fontosabb, hogy a szeretteinket megbecsüljük. Mi ezt anyukámmal kissé sajátosan értelmezzük, mivel minden karácsonykor a készülődés hevében kialakul néhány kisebb-nagyobb vita... de azért ezeket még időben sikerül elsimítanunk, főleg hogy többségük olyan dolgokból fakad, mint a főzésben való segítség, ésatöbbi. Szóval már majdhogynem kívűlről tudjuk, mint fog mondani a másik, és ezért hamar ki is békülünk. De mi van akkor, ha olyan vita kerekedik, amit előre nem tudsz kalkulálni? Mondjuk azért, mert azzal, akivel vitába keveredtél, tavaly ilyenkor még beszélőviszonyban sem voltatok?
Igen,velem ma ez esett meg. Írtam korábban a hölgyről, aki miatt a szívem szakad meg, hogy nem tudok neki segíteni, mert nem fogadja el magát. Róla van szó. Azok után, hogy nagyon sokáig nem echte rossz viszonyban, de nem túl harmonikus viszonyban voltunk egymással, és hálistennek ezt idén ősszel sikerült tisztázni, sőt, legjobb barátsággá mélyíteni, ma majdnem megint úgy összevesztünk, hogy a levegőben lógott annak a lehetősége, hogy újra nem beszélünk majd egymással, nem is keressük a másikat. És mindez egy programegyeztetési félreértelmezés miatt, mivel én nem közöltem vele pontosan a jövő heti tervemet (amiben ő annyiban jelenik meg, hogy szeretnénk egy kis időt karácsony tájékán együtt tölteni), ő pedig eléggé ,,hevesen" kérte ezt rajtam számon. Mindenesetre a végén mégis sikerült az egymás iránt érzett szeretetünknek felülkerekednie a makacsságunkon, igaz ezt még ma délután meg kell beszélnünk telefonon is. De én bízom a pozitív végkifejletben! :)

Hú, de hosszú bejegyzés lett, azt hiszem, az eddigi leghosszabb. És előbb-utóbb talán a kommentelés is beindul! :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.