A híres mondat különféle filmekből, ahol a rosszarcú gengszterek mondják ezt áldozataiknak, mielőtt végeznének velük. Én mégis arra használom most, hogy tolmácsoljam, jelenleg semmi személyes nem történik velem. Csordogál az életem megszokott medrében. Még mindig nem tudok dönteni két nő között végérvényesen (igen tudom, micsoda nagy gond, de higgyétek el, minden férfi csak addig vágyik erre, amíg meg nem kapja. Onnantól lesz igazán ,,érdekes" a helyzet.) , de legalább egyiket sem használom ki, és nem is fogom. Sokáig nem akarom húzni a dolgot, de elkapkodni sem akarom a döntést, szóval ebben a kérdésben még döntésre kell jutni.

Viszont az ismeretségi körömben zajlik az élet. Szemtanúja vagyok egy kihűlőfélben lévő kapcsolatnak, ahol nem kéne sok, hogy rádöbbentsem a férfit, hogy a barátnője nem kap meg mindent,amire vágyik (ezt a hölgytől tudom.), pedig nem nagy dolgokról van szó. Viszont itt meg az a paradox helyzet állt elő, hogy nem léphetek közbe, mert a srác elég féltékeny típus, és nem akarom, hogy köztük valami gajra menjen miattam... de nem akkoris nagyon rossz látni, hogy szép lassan elhidegülnek egymástól:(  Egy másik hölgyismerősöm párja pedig most ment ki külföldre dolgozni... itt a távolság lehet a gond, és a hölgy, mint másik, régebb óta távkapcsolatban élő személyhez, hozzám fordult tanácsért. Azonban az én helyzetem más: az én kapcsolatom a párommal alapból párkapcsolatnak indult, viszont ő eddig nem nagyon töltött huzamosabb időt külön a barátjától. Szegénykém nagyon ki van borulva, és viszont én meg ettől vagyok szomorú, mert nekem ő mindig olyan volt,mintha a húgom lenne... aki ráadásul megérdemelné végre, hogy feltétel nélkül boldog legyen.

Szóval tennivaló az akad bőven, ha nem is a saját házam táján, de a baráti körömben bizony elkél a segítség. Nem feltétlenül az enyém, de én a magam részéről mindig ,,bevetésre készen állok"... Furán hangzik tudom, de jó érzés tudni, hogy képes vagyok segíteni, ha kérik.

Hú de rég volt bejegyzés... konkrétan még az óévben. Azóta látom látogató se volt... de nem baj, ha más nem, magamnak írom tovább a blogot. Aztán majd lesz(nek) olvasó(k) is... vagy nem.
Szóval.

Bizony sok minden történt az elmúlt hetekben... jó néhány olyan dolog, amelyek külön-külön megérnének egy-egy bejegyzést. Voltam vidéken a párom családjánál újévi ebéden, valamint újévi veszekedésen. Ez utóbbi nem volt kalkulálva, de a család legkisebb tagja, a párom húga máshol töltötte a szilvesztert, mint ahol előre megvolt beszélve. Érdekes volt hallani mindkét fél álláspontját, de én mégis inkább a szülőknek adnék igazat. Rendben, hogy semmi rossz nem történt, de igen, történhetett volna... adjunk hálát az égnek, hogy nem így lett. Ettől eltekintve a látogatás jól sikerült, úgy érzem, a barátnőm családja is kezd elfogadni engem, és azért ez jó érzés.

Ezután következett 3 nap munka, ami alatt igazából semmi érdemleges nem történt. Sajnos a fülesem elhagyta magát, így az utolsó 2 nap nem tudtam zenét hallgatni, ami két éjszakai műszak alatt azért elég irritáló...lett volna, ha egyedül dolgozok, de hálisten most annyi bejövő áru volt, hogy mindenki együtt dolgozott, így dőlt belőlünk a tömény hülyeség :D Jó olyan helyen dolgozni, ahol még a főnökökkel is lehet marhulni, mert nem karót nyeltek. Véleményem szerint az oldottabb légkör jó hatással van a munkamorálra is.

Sikerült továbbá elintézni, hogy tudjak menni Slash-koncertre is... azért ez nem kis dolog, főleg, hogy olyan személlyel tudok menni, akivel anno volt némi nézeteltérésünk, de mostanra mindketten tudjuk éretten kezelni a dolgot, és ami a legjobb, egymást is. Ez egyébként igaz (és ezt még idejekorán le is kopogom) az egész mostani életfolyamatomra is. Valahogy most összejönnek a dolgok, és ez jó. A Borat c. filmben ezt így fejezték ki: ,,Azamat, jólmenés! Cigánykönny segített, átoknak vége!"

Hát, én nem tudom, hogy a cigánykönny segített-e, de most tényleg jólmenés van :D Barátnőmmel ugyan nem viseljük könnyen, hogy ekkora közöttünk a távolság, de ennek is próbálom a jó oldalát nézni... sok olyan kapcsolatot láttam, ami azért ment tönkre, mert a felek egymás nyakán lógtak, éjjel-nappal együtt voltak, és ez egy idő után vagy egyik, vagy másik félnek, esetleg mindkettőnek sok lett. Nálunk ez nem fordulhat elő (legalábbis őszig, reményeim szerint) ,mivel csak 1-2 hetente látjuk egymást. Igaz, erre jöhetne a kérdés-hozzáteszem, némileg jogosan-hogy hogyan bírjuk ki, de én azt mondom, a szerelem, amit iránta érzek, erősebb annál,mintsem, hogy emiatt meginogjon... szóval már csak alig több mint 19 nap, és újra láthatom... :) Addig meg ,,kényelmesen" elmegy majd az idő vizsgákkal, meg munkával :D

Mára ennyit. :)

A bejegyzésben benne van minden. Holnap jelentkezem hosszabb bejegyzéssel, mert bizony van mit mesélnem... tehát addig is még egyszer (és még nagyon sokszor) boldog új évet kívánok mindenkinek, aki ide tévedt, téved, vagy tévedni fog... és persze azoknak is, akik nem! :D

Remélem,mindenki magához tért a pulyka-bejgli-töltött káposzta falásból... én konkrétan javában ,,nyúzom" a kézisúlyzókat, amiket kaptam karácsonyra, és próbálom visszafogni magam, hogy kinyissam a szintén tegnap kapott üveg Nutellát, mivel megígértem barátnőmnek, hogy megvárom vele, amíg feljön hozzám... az első feladat is nehéz, de a második egyenesen embert próbáló :D

Mára ennyi voltam, megyek vissza edzeni, mindenkinek további kellemes evés-ivás-semmittevést kívánok... nameg továbbra is kellemes ünnepeket! :)

A címben minden benne van. Minden kedves olvasónak, aki ide vetődött, vagy fog, és persze azoknak is, akik nem, békés, boldog, áldott karácsonyi ünnepeket kívánok! De aztán mérték legyen a bejgliben... :D

Najó, mégse. Egyetek, igyatok, és szeretetben, boldogságban töltsétek az ünnepeket!:)

Mikor reggel ébredés után kinéztem az ablakon, csodás látvány fogadott: esik a hó! Igaz, nem lett hothi a táj, de akkor is szép, és én ennek is nagyon örülök:) Annak viszont már kevésbé, hogy konkrétan alig bírtam járni kelés után, úgy fájt a jobb oldalam. Hálistennek mostmár jobb, valószínűleg elaludtam, elfeküdtem. Remélem, hamarosan teljesen elmúlik, mostmár alig fájdogál...

És bizony jubilálunk, ez a 10. bejegyzés a blogon! Próbálom továbbra is tartani majd az ütemet, bevallom, jólesik újra blogolni. És külön öröm az is, hogy ha csak 1-2 ember is, de idevetődik... újfent köszönet ezért! :)

Megvolt az első szelet diós, és mákos bejgli kóstolása is. Ezzel - hó ide, hó oda - végérvényesen megjött a karácsonyi hangulatom :) Holnap anyukámmal befejezzük a sütés-főzést (vagyis én inkább csak a kevergetést, mert én ennél a fázisnál szoktam közreműködni, és ezt is csak a sütemények elkészítésekor abszolválom :D ) Szóval a holnapi még főzős nap lesz, aztán pedig máris itt a 24.-e, amikor is reggel indítunk egy  ,,Keljfelkisfiammindjártdél" c. vígoperával, utána pedig apukámmal nekiállunk fát faragni, mivel mi speciel sosem tudunk olyan fát venni, aminek a törzse pont passzolna a talpba. Nem, mi kérem a talpat építjük a fa köré :D Ráadásul, idén mi vagyunk a sorosak apukámmal a díszítésben is, ugyanis évről-évre váltjuk egymást. Egyik évben anyukám van soron az ő díszeivel (ezek főleg fa, és szalmadíszek), következő évben pedig mi jövünk faterral, akik az üveggömbökre, a boákra, és egyéb csicsákra szavazunk. Ebből mindig vita támad, hogy éppen ki is van soron, de idén biztos mi jövünk :D
Aztán jöhet egy kis szaloncukorkötözés, amit nekem minden évben újra kell tanulnom. Majd következik az ajándékok becsomagolása, elhelyezésük a fa alatt. Természetesen mindeközben egész nap a ,,Csendes éj" c. lemez megy bakelitről (Mondhatni, ez is hagyomány.) Ezután jönne az, hogy apukám átmegy nagymamáért kocsival, de erre sajnos már nem kerül sor többé. Ez lesz az első karácsonyom anyukámnak is, és nekem is a nagymamám nélkül... hiszem, hogy ő nyár eleje óta egy jobb helyen van, ahol nincs gondja semmire. De lélekben és szívben ő is ott fog velünk állni a fa alatt.

És a megbocsájtás. Bizony. Karácsony táján a szokottnál is fontosabb, hogy a szeretteinket megbecsüljük. Mi ezt anyukámmal kissé sajátosan értelmezzük, mivel minden karácsonykor a készülődés hevében kialakul néhány kisebb-nagyobb vita... de azért ezeket még időben sikerül elsimítanunk, főleg hogy többségük olyan dolgokból fakad, mint a főzésben való segítség, ésatöbbi. Szóval már majdhogynem kívűlről tudjuk, mint fog mondani a másik, és ezért hamar ki is békülünk. De mi van akkor, ha olyan vita kerekedik, amit előre nem tudsz kalkulálni? Mondjuk azért, mert azzal, akivel vitába keveredtél, tavaly ilyenkor még beszélőviszonyban sem voltatok?
Igen,velem ma ez esett meg. Írtam korábban a hölgyről, aki miatt a szívem szakad meg, hogy nem tudok neki segíteni, mert nem fogadja el magát. Róla van szó. Azok után, hogy nagyon sokáig nem echte rossz viszonyban, de nem túl harmonikus viszonyban voltunk egymással, és hálistennek ezt idén ősszel sikerült tisztázni, sőt, legjobb barátsággá mélyíteni, ma majdnem megint úgy összevesztünk, hogy a levegőben lógott annak a lehetősége, hogy újra nem beszélünk majd egymással, nem is keressük a másikat. És mindez egy programegyeztetési félreértelmezés miatt, mivel én nem közöltem vele pontosan a jövő heti tervemet (amiben ő annyiban jelenik meg, hogy szeretnénk egy kis időt karácsony tájékán együtt tölteni), ő pedig eléggé ,,hevesen" kérte ezt rajtam számon. Mindenesetre a végén mégis sikerült az egymás iránt érzett szeretetünknek felülkerekednie a makacsságunkon, igaz ezt még ma délután meg kell beszélnünk telefonon is. De én bízom a pozitív végkifejletben! :)

Hú, de hosszú bejegyzés lett, azt hiszem, az eddigi leghosszabb. És előbb-utóbb talán a kommentelés is beindul! :D

Jó, nem túl autentikus a cím, hiszen még van 2 óra és 27 perc a napból, de lássuk be, nem túl valószínű, hogy ennyi idő alatt felszakad az össze pecsét, megnyílnak a Mennynek és Pokolnak kapui, valamint megszületik az Antikrisztus. Lássuk be, ezt a világvégét túléltük, máris lehet várni a következőt :D Közben megváltoztattam a blog külsejét is. Nem volt egyszerű megtalálni a beállítások között, de sikerült. Nekem mindenesetre így jobban tettszik. Valamint ma megajándékoztuk egymást a legjobb haverommal is. Ő egy könyvet és egy tábla csokit, én pedig egy videojátékot, és szintén egy tábla csokit kaptam. Mindkettőnk jól kitalálta, mit szeretne a másik, szóval ez egy jól sikerült kör volt :) Továbbá megvettem az ajándékokat a családnak is, egyedül még a barátnőm ajándéka nincs meg, de - és tudom, ez nem szép, de végülis érthető - azzal ráérek jövő csütörtökig, mivel akkor jön fel hozzám, és töltünk majd együtt több napot. Ötletem már arra nézve is van, csak egyenlőre financiális gátak vannak :P De valahogy megoldjuk!

Viszont annak ellenére, hogy még nincs hó, már van egy kis karácsonyi hangulatom. Talán a mai ajándékok utáni lótás-futás meghozta nekem is a ünnepi drukkot... vagy lehet, hogy az első ajándékozás szilaj öröme okozta ezt. Egy biztos:kicsit jobb a kedvem, pedig egy nagyon fontos hölgy az életemben éppen elég rossz passzban van...én pedig nem igazán tudok neki segíteni, és nagyon rossz látnom, hogy szegény nem tudja magát elfogadni. De hiába mondok neki bármit, valamiért nem tudja elhinni,hogy így tökéletes ahogy van... így karácsony táján pedig még rosszabb látni, hogy szenvednek a számunkra fontos emberek :(

Ennyit mára, nem akarom tovább rabolni az időtöket, holnap is van nap, sőt,most már egy új világ kezdődik! :D

Mert kövezzetek meg érte, nekem még nincs. Ma délelőtt is, mikor kimentem az erkélyre elszívni egy szál cigit, inkább tűnt úgy,mintha kora ősz lenne, mintsem december 20.-a. Valahogy nem érzem a karácsonyi hangulatot, a lázas készülődést... és nem csak magamon, jártamban-keltemben sem. Jó,rendben van, hogy ki van világítva a város (igaz, ezt igazán élvezni ugye természeti okokból kifolyólag csak este lehet), és tényleg nagyon klassz az idei karácsonyi vásár is a Vörösmarty téren. De bevallom férfiasan, nekem mindez nem ,,elég". Nem vagyok túligényes, de bakker, ahogy már írtam, kéne egy kis hó, látni a gyerekeket hógolyózni, szánkózni, hóembert építeni, stb... urambocsá, még én is ,,vetemednék" ilyen dolgokra 24 éves fejjel. Hiába, úgy látszik, ,,örök gyerek" vagyok :D És igen, számomra az sem tudja a karácsony közeledtét jelezni, hogy egyre több ember, egyre nagyobb csomagokkal tülekszik a metrón, buszon, villamoson. Ez nem karácsonyi hangulatot vonz, hanem csak bosszankodást.

Csak reménykedni tudok benne, hogy tényleg igaza lesz az időjárás-előrejelzéseknek, és idén fehér karácsonyunk lesz. Komolyan, nekem ez lenne a legnagyobb ajándék, azon túl, hogy a szeretteim majd örülnek annak, amit tőlem kapnak (még mielőtt valaki félreértené,ajándékra gondolok :D ), és láthatom őket mosolyogni.

A végére csak kicsapott belőlem a majdhogynem megszokott szentimentalizmus, de most legalább pozitív irányba. És mielőtt elfelejteném: holnap ugye tudjuk milyen nap van. Ha esetleg a majáknak mégis igazuk lett volna, és holnap van a világvége, akkor a következő bejegyzésem érthető okokból kis késedelmet fog majd szenvedni :D

Megmondom őszintén, ha nem lenne ez az idegtépő vívódás, hogy két út közül melyiket válasszam, nem is lenne jelenleg rossz az élet. Várom a karácsonyt, izgulok, hogy mindenkinek tetszeni fog-e, amit adok majd neki. Idén valamilyen okból kifolyólag a könyv lett nálam a slágerajándék, még szerencse, hogy mindenkinek tudtam olyat találni, ami tetszeni fog neki :D Én meg majd örülök annak,amit kapok. Kérni különösebben nem is kértem semmit.

Annak viszont kimondottan tudnék örülni, ha a sokévi átlaggal ellentétben idén karácsonykor hullana a hó. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen rajongó lélek, de bizony nekem van nosztalgiám azokra az időkre gondolva, amikor még decemberben nagy havazások voltak, kimentünk szánkózni,hógolyózni a Normafához, utána pedig forralt bort ittunk, rétest ettünk (najó, a forralt bor már csak idősebb korban került elő :D )... és szenteste meg esett a hó. Sajnos az utóbbi években ebben nem lehetett részünk, itt Budapesten legalábbis nem nagyon... Szóval jó lenne egy igazi havas, csengőszós, Télapóbezuhanaszánnalanappaliba karácsony! :)