Hú de rég volt bejegyzés... konkrétan még az óévben. Azóta látom látogató se volt... de nem baj, ha más nem, magamnak írom tovább a blogot. Aztán majd lesz(nek) olvasó(k) is... vagy nem.
Szóval.

Bizony sok minden történt az elmúlt hetekben... jó néhány olyan dolog, amelyek külön-külön megérnének egy-egy bejegyzést. Voltam vidéken a párom családjánál újévi ebéden, valamint újévi veszekedésen. Ez utóbbi nem volt kalkulálva, de a család legkisebb tagja, a párom húga máshol töltötte a szilvesztert, mint ahol előre megvolt beszélve. Érdekes volt hallani mindkét fél álláspontját, de én mégis inkább a szülőknek adnék igazat. Rendben, hogy semmi rossz nem történt, de igen, történhetett volna... adjunk hálát az égnek, hogy nem így lett. Ettől eltekintve a látogatás jól sikerült, úgy érzem, a barátnőm családja is kezd elfogadni engem, és azért ez jó érzés.

Ezután következett 3 nap munka, ami alatt igazából semmi érdemleges nem történt. Sajnos a fülesem elhagyta magát, így az utolsó 2 nap nem tudtam zenét hallgatni, ami két éjszakai műszak alatt azért elég irritáló...lett volna, ha egyedül dolgozok, de hálisten most annyi bejövő áru volt, hogy mindenki együtt dolgozott, így dőlt belőlünk a tömény hülyeség :D Jó olyan helyen dolgozni, ahol még a főnökökkel is lehet marhulni, mert nem karót nyeltek. Véleményem szerint az oldottabb légkör jó hatással van a munkamorálra is.

Sikerült továbbá elintézni, hogy tudjak menni Slash-koncertre is... azért ez nem kis dolog, főleg, hogy olyan személlyel tudok menni, akivel anno volt némi nézeteltérésünk, de mostanra mindketten tudjuk éretten kezelni a dolgot, és ami a legjobb, egymást is. Ez egyébként igaz (és ezt még idejekorán le is kopogom) az egész mostani életfolyamatomra is. Valahogy most összejönnek a dolgok, és ez jó. A Borat c. filmben ezt így fejezték ki: ,,Azamat, jólmenés! Cigánykönny segített, átoknak vége!"

Hát, én nem tudom, hogy a cigánykönny segített-e, de most tényleg jólmenés van :D Barátnőmmel ugyan nem viseljük könnyen, hogy ekkora közöttünk a távolság, de ennek is próbálom a jó oldalát nézni... sok olyan kapcsolatot láttam, ami azért ment tönkre, mert a felek egymás nyakán lógtak, éjjel-nappal együtt voltak, és ez egy idő után vagy egyik, vagy másik félnek, esetleg mindkettőnek sok lett. Nálunk ez nem fordulhat elő (legalábbis őszig, reményeim szerint) ,mivel csak 1-2 hetente látjuk egymást. Igaz, erre jöhetne a kérdés-hozzáteszem, némileg jogosan-hogy hogyan bírjuk ki, de én azt mondom, a szerelem, amit iránta érzek, erősebb annál,mintsem, hogy emiatt meginogjon... szóval már csak alig több mint 19 nap, és újra láthatom... :) Addig meg ,,kényelmesen" elmegy majd az idő vizsgákkal, meg munkával :D

Mára ennyit. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.