Először is: kinézetet váltottam. A régi valamiért olyan egyhangúnak tűnt, bár lehet, hogy 2-3 hét múlva ugyanezt fogom gondolni a mostaniról :D

Véget ért a vizsgaidőszak, és ez jó, főleg azért is mert minden vizsgámat jó eredménnyel abszolváltam. Igaz, ebben a félévben csak 3 volt belőlük, de abból kettő 4-es, egy pedig 5-ös lett, szóval úgy érzem, nem teljesítettem rosszul Legközelebb törekszem még jobban igyekezni.:) Holnap estétől pedig munka következik, gyakorlatilag orrvérzésig, kivétel ez alól csupán két nap lesz, melyeken is előbb a barátnőm látogat meg, a másikon pedig koncertre megyek. Ezektől eltekintve jó ideig a mai az utolsó pihenős estém, szóval ennek megfelelően igyekeztem kihasználni a délutánt, már ha egy vitás ügy rendezését annak lehet nevezni. Ugyanis sajnos tegnap este a legjobb barátommal (aki történetesen lány) sikerült elég rendesen összeveszünk. A szerencse az volt a dologban - és igen, ez itt most a reklám helye :D - hogy nekem sikerült megőriznem legalább némi mértékben a hidegvéremet, így nem fajult végzetes pontig a torzsalkodás, szóval ma sikerült letisztáznunk a dolgot személyesen, és újra a legjobb hangulatban telt a délután:)
De ami az igazi csoda, ami miatt gyakorlatilag írom ezt a bejegyzést, hogy nagy feladatot kaptam az élettől. Ez pedig nem más, mint hogy megvalósítsam, elérjem azt, amiről évek óta hiába ábrándoztam: az életcélomat. Merthogy van. És ez nem akármilyen dolog.

Évek óta, sőt, talán nem túlzás állítanom, hogy gyakorlatilag soha nem volt életcélom. Jó persze kiskorában az ember katona akar lenni, tűzoltó, meg vadakat terelő juhász, de azok gyermeki álmok, és életcélnak talán kissé komolytalan lenne őket nevezni. Nem, nekem akármikor, amikor kérdezték, mi az életem célja, mit akarok elérni, ugyanaz volt a válaszom: ,,Azt se tudom, hogy holnap mi lesz a reggeli, nemhogy mi lesz x év múlva..." Őszintén szólva, egy idő után már a könyökömön jött ki ez a kérdés, és úgy voltam vele, hogy nem is akarom hallani többet. De most, pár napja, valahogy megváltozott minden. Egyszeriben minden olyan tiszta, érthető lett... és úgy éreztem, nem kell többet gondolkodnom, vagy kitérnem a válaszadás elől, ha ez a kérdés ismét terítékre kerül. Érzem, és tudom, hogy mit akarok, hogy kivel akarok lenni. A mostani párkapcsolatom rendkívül kiegyensúlyozott, és habár vannak vitáink, ezek többsége a távolságból fakad, ami, ha az ég is úgy akarja, néhány hónapon belül el fog tűnni, és akkor végre teljesen felhőtlen lesz a boldogságunk... mert úgy érzem, ő is boldog velem. Remélem, nem tévedek :P

Tudom, hogy 5 év múlva már azt szeretném, hogy gyerekünk legyen, és együtt éljünk... hogy a feleségem legyen, és hogy legyen valami olyan munkám, amiből el tudom tartani a családomat, hogy ne kelljen hiányt szenvedniük semmiben. Ennyi a vágyam, és talán nem tűnik soknak, vagy nagyon konkrétnak, de pár éve még ezt sem tudtam volna felsorolni. És most, hogy már látom, és időben is konkrétan be tudom határolni, mik a terveim, valahogy úgy érzem, könnyebb lesz az életem is. Mert néha tényleg csak ennyi kell. Egy cél, ami előremozdít, továbbvisz, aminek az elérése érdekében képesek vagyunk megújítani erőinket, és a végsőkig kitartani.
És ettől szép az élet :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.